Írhatnék-e sorokat a hiányról? Van-e szó mely elmondja milyen Egyedül inni a reggelek legfinomabb Kávéit? Van-e frázis ami elmagyarázza Az üres helyet A szoba falán lógó Furcsa kételyeket? Mit mondhatsz a kacagó gyermeknek Ha elveszíti a…
Olyan formára tompult Amit már nem ismer fel Szemem Elfut a fény elől De nem leli helyét Kutat, De bármire talál is Eldobja, vagy Fel sem veszi a földről Nincs értéke a szemek Tüzének Nincs szava A hónak többé Minden homályba Botlik Fuldoklik És nem talál…
"Before you, my life was like a moonless night. Very dark, but there were stars - points of light and reason......and then, you shot across my sky like a meteor. Suddenly everything was on fire: there was brilliancy, there was beauty. When you were gone, when the meteor had fallen over the…
Most zörög a tó Susog valaki, de nem Szólok bele Az ereje tele, Lábai érintik Az eget. Felelget Egy kitépett nyelvű Rigónak Kilógnak szemei, Szerelmei megszűnnek A szélben. Képben van a Magány A felelősség és Az erény; De minden szív kemény És nem…
Egy törött tükörbe bámul, Ahogy szeretkezik önmagával. Vér csepeg a padlóra Édes, mézízű S verejtékével gyémántokba Mossa a beszűrődő sötétet. Testét kutatja naphosszat, Szomja olthatatlan, Ágyakba vagy Fülledt szőnyegekbe fetreng. A szerelmet csak…
I.éj Pórusaimba Engedem A végtelen sötétet S úgy teszek, mint Mindig Azt játszom: nem félek Az olvadó reggelek elől Újra függönyök mögé bújok Szabadságom ábrándja Lepereg a hideg Vakolatról Mint a hajnali pára Van, akinek nincs…
Szemcsékben pereg le Bőröm a padlóra Darabokra törtek Ajkaim Körmeim beszakadva, búsan Néznek maguk elé, Fogaimat megingatta a fáradtság Mély sóvárgás vagyok Szomjazlak Lépteimre por száll fel A…
Virágzik kettőnk közt A figyelem Pedig csak némán Tarkódat figyelem S erősen nem gondolok Semmi rémisztőre- Az ágy alá söpörtem A szörnyeket, S rájuk dobtam egy Ócska szőnyeget… Most én is csak egy A sok közül vagyok. Nem egy ott hagyott Kenyér, Nem is egy poshadt…
Bárhogyan karmolom a falakat Bármibe kapaszkodnak körmeim Nem látszom jobban A hajnali fényeknél Egy csepp szürkület vagyok Az ébredő napnak Néha még szemei kutatnak De ez már üres kíváncsiság csupán Lesi, hogy bukok át A létezés barázdált homlokán Talán még…
Ma szögre akasztott kabát A bánat, S a félelem beleolvad a kacagó Gyerekzsivajba Új virágok nőnek Az eldobott csikkekből Mintha mindennek Lélegezni kéne Mintha most egyik Gyermekszem se félne Minden egészen Átlátszóan dereng.. Körvonalakkal kergetőzik…
Bársony semmibe fulladó éjszakám Világít megint Ismerős magány A hercegek helyett, jobb híján A borok királya hoz gyönyört Nem rosszabb ez se a semminél Lassan talán Talán Talán Vége lesz egyszer ennek Is, S felkúszik a Polcokra a semmi közé… …
Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem isSzomorú lángjaival zokogva kergetőzik Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed körülöttünkDe üres kezemmel hiába kapkodok utánaA fájdalom…
Valami eltörött, Egy pici, tompa fényű Üveggolyó összetört a szívem Legmélyén És most cafatokra szaggat mindent Amihez csak hozzáér Ahogy utat tör magának a felszínre Pici kristályos darabok esnek ki Torkomból, Némi vér, Hús, Álmok, Amiket még tegnap…
Megint ugyanaz Megint egy kibaszott Hőmérő Szaga altat el Az ismerős esőillat Helyett… Itt kapok mindig helyet Itt mindig vár rám Egy üres, Frissen mosott takaró Fanyar ölelése Ez az otthonom Így, vagy úgy, Itt az én helyem… Félórás vizitek - A…
Megint egy szemcsékre esett reggelből Válogatom ki a magam szilánkjait Mindig újabb sebet égetnek belém Az ilyen hajnalok - vak vagyok, hogy nem vettem észre korábban - szégyenlősen lebegnek a levelek az ablakon túl…
Tudom, tudom, rossz vagyok, Feddj meg! Csak kétségbeesésem legmélyén Kereslek újabban Tudom… Nem emelem fel szemem az égre Csak ha a szükség már marja Szomjas agyamat, rongyos szívemet… Tudom, tudom, rossz vagyok… Csak fájdalmamban látlak Annak,…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/