Megint ugyanaz
Megint egy kibaszott
Hőmérő
Szaga altat el
Az ismerős esőillat
Helyett…
Itt kapok mindig helyet
Itt mindig vár rám
Egy üres,
Frissen mosott takaró
Fanyar ölelése
Ez az otthonom
Így, vagy úgy,
Itt az én helyem…
Félórás vizitek -
A vérnyomásommal
A lelkem torzulásait is ellenőrizni
Próbálják
De nem találják,
Nem találják megint…
Csak félretekint,
Valami folyadék után kutat
Majd egy tűvel
Bennem keres utat
Hogy jobbá tegye
Az örökre romlott
Félrealkotott masinát
Szélmalomharc
Már lassan mindketten tudjuk
De ő nem adja fel
Szakmai ártalom lehet,
Vagy csak kell a prémium…
Hideg, alacsony falak
Bezárva érzem magamat
Mindig tudom, hogy ez a pillanat
Újra meg újra eljön
Mint azok a nyomorult
Búcsúk
Minden ismétlődő forgatagba
Fulladja magát
Csak a helyszínek változnak néha
Vagy a személyek
De
Az érzések
A fájdalmak
A kitépett pulzus
Ugyanaz marad…
Hova gyógyulni?
Mivé kell lenni
Egy életben,
Hogy ne kívánd
Bárcsak
Altatókkal
Tépkednék rohadó
Húsodat
Bárcsak édes álmokat
Vágnának ágyadhoz
A kórlap helyett…
Bár cukros enyhülést hozna
Valamelyik hideg,
Görcsösen markoló kéz
…
Köszönés nélkül mennék tovább
Rád se néznék az utcán
Nem mosolyognék,
Még csak
A régi parfümömből sem
Fújnék egy cseppet sem magamra
Valami más útvonalra
Terelném a régi szeleket
Felednék
Mennék
És nem tudnék már neveket
Szavakat kiejteni
Szétszabdalt számon
- igen most pont ezt kívánom-
De nem arról híresek óhajaim,
Hogy beteljesülnének…
Rohadt hajnal! Gyűlölt reggel!
Lassan indulnom kell…
Sok otthon és ágy
Törött, hamis vágy
És tű vár még rám
…
