Sehol
Mintha ott szipákolna valahol
A mélyben, eltemetve,
Egyedül,
Ablaktalan szobákban
Bolyongva.
Fel-fellobbanva, mint a kóboráram,
Megmozduló redőnyök mögött,
Kitárt szemekkel,
Egy hang nélkül.
Nem találom jobban,
Mint amennyire eddig
Nem találtam sehol.
Vigyázok, hogy halkan
Hagyjam el a helyiséget,
Nem akarom felébreszteni
Pedig már nincs is ott.
Vigyázok álmára,
Bár azt sem tudom
szuszog-e még valahol
Messze, nagyon messze.
Irtózom közelsége gondolatától,
De érzem
Ahogy a hiánya apró
Kisüléseket indukál
A bőröm alatt.
Illat vagyok és mozdulat
Ő néma, kemény beton.
Otthon. Évezredek óta
Csak készül,
De nem lesz egész soha.
Vegyszerekben oldódom
Kályhacsövek alatt égek,
De nem formálódom.
Statikusságom mellől
Elrohan az élet,
Látom, ahogy néznek,
De látom, ahogy
Nem látnak sehol.
