Megkezdődtél és azt hittem
mindez csak előre
fog gördülni ezután
majd rámzuhant a
villamos fékhangja
ez a nehéz esti ima
vég nélkül kérdezve
hova is megyek?
Sehova.
Mint mindig.
Statikusságom
erdelyében bolyongok
kikérem magamnak a
szembe jövők
fényszóróját
ingyen italát,
invitálását éjszakára...
Megmozdulok
a tengelyem körül
és önmagamba térek
vissza megint.
Életem egyetlen
törhetetlen rendszere
ez.
Áldomást mondok
most a változás szelére
és arra, hogy a dagály
is egyszer megfordulhat
és visszaülök a székre.
