Hát megint eltelt egy év. Megint öregedtem, talán még komolyodtam is, ki tudja? Egy biztos, megint egy rakás élménnyel, érzéssel, tapasztalattal lettem gazdagabb. Ezért köszönetet kell mondanom azoknak az embereknek, akik körülvesznek, akik a családot alkotják számomra és persze köszönetet kell mondanom Istennek is, aki lehetővé tette, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerjek meg, és, hogy eljuthassak oda, ahol most tartok. Nagyszerű életet tudhatok a magaménak tele felismeréssel, tapasztalással, tanulással, művészettel, boldogsággal. Kevesebb lennék ezek nélkül. Ó, és persze köszönöm Nektek, akik olvassátok ezeket a kis szösszeneteket amiket néha ilyen-olyan lelkiállapotban ide szoktam firkantani. Remélem még sok-sok éven át lesztek olvasói a lelkemből kipotyogó ilyen-olyan színű szilánkoknak, melyek ideérve valahogy mégis hajlamosak virággá változni ...

Nos, most befejezem a köszönöm-öket, mert estig tudnám folytani.  Remélem még sok érdekességet találtok majd ezen a blogon...