Bársony semmibe fulladó éjszakám
Világít megint
Ismerős magány
A hercegek helyett, jobb híján
A borok királya hoz gyönyört
Nem rosszabb ez se a semminél
Lassan talán
Talán
Talán
Vége lesz egyszer ennek
Is,
S felkúszik a
Polcokra a semmi közé…
A fene enné meg,
Annyira nem akartam, hogy
Oda kerüljön…
Annyira nem…
Még egy kis bor és
Csend lesz, és sötét
Éjsötét
Éjsötét…
