Bárhogyan karmolom a falakat
Bármibe kapaszkodnak körmeim
Nem látszom jobban
A hajnali fényeknél
Egy csepp szürkület vagyok
Az ébredő napnak
Néha még szemei kutatnak
De ez már üres kíváncsiság csupán
Lesi, hogy bukok át
A létezés barázdált homlokán
Talán még elereszt egy gyenge mosolyt
De már arca régen a csinos
Felhők szoknyáit emelgeti…
…átlátszó vagyok…
