Tudom, tudom, rossz vagyok,
Feddj meg!
Csak kétségbeesésem legmélyén
Kereslek újabban
Tudom…
Nem emelem fel szemem az égre
Csak ha a szükség már marja
Szomjas agyamat, rongyos szívemet…
Tudom, tudom, rossz vagyok…
Csak fájdalmamban látlak
Annak, aki voltál nekem korábban
Szégyenem, de megvallom neked
Megint ostobán, elveszve szeretek
S megint érted kiáltok enyhülésért…
Véremet adnám bármikor nevedért!
S bár
meghalnék bármely szerelemért,
De mégis hozzád vezet vissza
Botladozó utam
Bocsáss hát meg nekem, Uram!
Tudom, tudom, rossz vagyok,
Megint
Rendszerint
Ahogy szoktam,
Minden bánatot magamnak okoztam
S mégis
A feszület lábához könnyezem mindet
Még ilyet!
Oktalan voltam még báránynak is…
Tudom, tudom, hibáztam,
Az elfeledett kulcsot
Kiráztam hajamból,
De minek?
Ami bennem őrjöng,
Azt úgyis csak egy Isten érti meg…
Tudom, tudom, rossz vagyok,
Feddj meg…
Megint csak hittem egy ócska szerelemnek
Vetekedtem saját magányommal
Sosem látott, idegen buzgalommal
Menekültem előle
Nem tiszteltem a tőled kapott otthont
A világban
Feddj meg! Tombolj!
Tudom, hogy rossz voltam,
Megint többre vágytam…
Elkóboroltam…
S most nem találok vissza
A régi ösvényemre…
