Egy törött tükörbe bámul,
Ahogy szeretkezik önmagával.
Vér csepeg a padlóra
Édes, mézízű
S verejtékével gyémántokba
Mossa a beszűrődő sötétet.
Testét kutatja naphosszat,
Szomja olthatatlan,
Ágyakba vagy
Fülledt szőnyegekbe fetreng.
A szerelmet csak messziről
Ismeri,
Vagy csak hallomásból…
Sikolyokat
Nyögéseket zabál,
S egy kanál
Nyállal önti le,
Ha már marja torkát
A forróság.
Testét harapja, ha más nem teszi
Mocskos szavakat
Duruzsol ártatlan fülekbe.
Fehérneműs fiókokat túr fel,
Hogy mindent lásson
Amit tilt a napfény.
Igen, magát lesi
A törött tükörben
Összes rándulása
Új gyönyört kavar
Vonaglik,
S minden mozdulatára
Egy szerelmes
Szörnyet hal…
