Megint egy szemcsékre esett reggelből
Válogatom ki a magam szilánkjait
Mindig újabb sebet égetnek belém
Az ilyen hajnalok
- vak vagyok, hogy nem vettem észre
korábban -
szégyenlősen lebegnek
a levelek az ablakon túl
mosolyom
lecsurog a víztartály
repedéseiből,
és eltűnik a sötét csövekben
Régi meséket rázok ki
Összekócolt hajamból
Mert még nem találom
A fésűmet sem
Lassan, atomjaimra esem
S nem tudhatom leszek-e
Még valaha egész
Merész kis színjátékot
Hoztam össze hirtelen
Erre a legtöbb haldokló
Még ennyi ésszel is képtelen…
Véletlen talán
Vagy csak képzelem
Mindegy
Most leteszem a tollat…
…Emlékezem…
