Bársony semmibe fulladó éjszakám Világít megint Ismerős magány A hercegek helyett, jobb híján A borok királya hoz gyönyört Nem rosszabb ez se a semminél Lassan talán Talán Talán Vége lesz egyszer ennek Is, S felkúszik a Polcokra a semmi közé… …
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/