Megint ugyanaz Megint egy kibaszott Hőmérő Szaga altat el Az ismerős esőillat Helyett… Itt kapok mindig helyet Itt mindig vár rám Egy üres, Frissen mosott takaró Fanyar ölelése Ez az otthonom Így, vagy úgy, Itt az én helyem… Félórás vizitek - A…
Megint egy szemcsékre esett reggelből Válogatom ki a magam szilánkjait Mindig újabb sebet égetnek belém Az ilyen hajnalok - vak vagyok, hogy nem vettem észre korábban - szégyenlősen lebegnek a levelek az ablakon túl…
Tudom, tudom, rossz vagyok, Feddj meg! Csak kétségbeesésem legmélyén Kereslek újabban Tudom… Nem emelem fel szemem az égre Csak ha a szükség már marja Szomjas agyamat, rongyos szívemet… Tudom, tudom, rossz vagyok… Csak fájdalmamban látlak Annak,…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/
