Látod, megint
Hogy gyűlölöm
Saját, sáros szemem…
Óvatlanul megint
Tiedet figyelem.
De mit ér az aranyosan
Csillanó pocsolya,
Csak az eső, meg a buta
Szél tették le oda
És árnyék híján
Elfut a napfénnyel…
Egyébként is, ki
Nézegeti
Az ostoba tócsákat?
Csak véletlenül beléjük
Lép, majd folytatja
Fontos lépéseit
A mindenség felé
Esetleg az utca névtáblát
Jegyzi meg
Káromkodva
Buta, felesleges,
egyszínű pocsolya!
