Jégpáncél fut végigaz ezüstszalagon,csillanó szikrákat hány rajta a hidegminek is tovább menni? Minek?Hisz itt van minden szépség amire vágyol utazó! Végigfutva a meztelen fák köztkacsákkal játsziklányhajú habjávals lékekben siratjaédes…
Karomra ég halomra mindencseppekbe epedő ősi énekminden amitől te és én is félekmert elhamvad a füstés porrá lesz a hamude nem lesz, ki felvegye tested,ha utolsó lépted elestedés hiába kutattad őt, hiába lestedA falra már csak megkövült árnyékát fested.Bármit kíván a hús…
Savanyú, kényszeredett Cseppekben Hideg felületek Vonzása és taszítása Mint isteni kezek Öntudatlan szépséget Bocsátanak a „semmi” Világban tükröződő Szemére. Elfut a kövek repedéseibe S gyermeki…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/