Karomvirágok

Most, mikor Szeméből Már minden csillogást Kiölt a monitor vibráló Fénye És a kávéba belehányta minden reggeli bánatát, már kisimult arccal, szótlanul veszi le a nehéz kabátot és akasztja a ki nem mondott hiány fogasára.   Most, mikor minden Ötletét…

  Néha sikítva ébred, Néha eszeveszetten Keresi szemeidet A sötétben, De néha mégis Örül, Hogy nem látja Őket magán…   Olyankor betakarja szuszogó Gyermekét És hálát ad Minden mozdulatáért Az Úrnak…   Majd kávét főz, És reggelit…

    Vannak hangok, Melyek bár Tisztábban szólnak Egy gyermek kacajánál Mégis elnyomja a világ…   A királyok fülei Süketek A kristályos csengésre…   Ezek a hangok Belopakodnak a Kórházi szobákba Gyenge álmot Lopni a Haldoklók pilláira  …

      I.   Aludj! Rázd le magadról Az élet Ezer szemét És temesd gondjaid Legyezőjét Az ágy alá.   Kényszerítsd térdre Memóriád És zuhanj Mély, Dallamos, Lomha álomba S csak hangomra Ébredj majd.   Zárd ki az utca Porát a szobából Hazudd Messze…

 "my house is built, but I1m alone in itthe door got shut behind my back;the autumn wind is knocking the  window,crying again over me.Tere is thunder at night, and mist in the morning the sun has got cold;pains from long ago go one after another,let them combine into onemy house is…

Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom - Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyű szememben? S mért…

" Nem én kértem, hogy megszülessek, nem találtam senkit aki szeretne, és mindig rossz döntéseket hoztam. Most döntsön az élet helyettem."/ Paulo Coelho /

Az "énnek" az egyedisége éppen abban rejlik, ami az emberről elképzelhetetlen. Elképzelni csak azt tudjuk, ami az emberekben egyforma, ami általános. Az egyéni "én" az, ami elüt az általánostól, ami tehát nem tételezhető fel, nem számítható ki előre, amit…