Vannak hangok,
Melyek bár
Tisztábban szólnak
Egy gyermek kacajánál
Mégis elnyomja a világ…
A királyok fülei
Süketek
A kristályos csengésre…
Ezek a hangok
Belopakodnak a
Kórházi szobákba
Gyenge álmot
Lopni a
Haldoklók pilláira
Görcsösen szorítják
A kisgyermekek kezét
És még a legkisebb hintára
Sem engedik fel soha.
Ezek adnak írt
A szív sebére,
Ha már lelkünk
Önnön vérünkbe
Fojtotta magát
Bánatában…
De süketek vagyunk
Míg vagyunk
S nem halljuk a hangokat
Halálunk percénél
Korábban…
