Most, mikor
Szeméből
Már minden csillogást
Kiölt a monitor vibráló
Fénye
És a kávéba belehányta
minden reggeli bánatát,
már kisimult arccal,
szótlanul
veszi le a nehéz
kabátot
és akasztja a ki nem
mondott hiány
fogasára.
Most, mikor minden
Ötletét elmosta
néhány sárga cetli
A hűtőn
Egészen őszinte mosollyal
Simítja meg
A hajadat és
Közli halott hangon
De remegő szemmel,
Hogy szeret…
Most, mikor a reményei
És vágyai eltűnni
Látszanak a távirányító
Gombjai között
És életét is lemossa
Magáról a
Zuhanyrózsa
Síró cseppjei alatt,
Most öleld át erősen
- tudnia kell, hogy van még a mából
ami neki megmaradt -
