I.
Édes remegés fog el
Valahányszor megbánom
Ostoba halandóságom
Valahányszor szemedbe nézek
Eltékozolt időmet látom
Órákat, perceket
Amiket feledni voltam
Kénytelen.
másodpercek ötlenek
Arcomba
Marcona jövővel, fura
Vágyakkal
Melyeket nem mondhatnak
Ki ajkaim.
Zárat tettem a szavakra
De néha mégis megszöknek
- Óvatlanabb vagyok
Mint emlékeztem. -
Nem volt ilyen nehéz
Korábban
Zabolát dobni
Lelkemre,
Nem odafigyelni
Szívverésemre
Valahogy minden könnyebben
Volt nehéz.
II.
Buta, szemeim.
Kelletlen, sötét bogarak
Néha fennakad
Leheletük egy
Durcás ágon
Ahogy csókodat kívánom
És csak esdeklőn nézik
A sötét utcákat
Ahogy néha,
Talán várlak…
III.
Otromba világosságba
Burkolom magam
Nem látszani vágyom
Megtartani, vagy
Temetni bolond magányom
Ágyam kulcsait mélybe
Vagy oltárra tenni
végre
Ki tudna ennyit
Mindig csak feledni?
IV.
Savanyú illatomba
Akarom arcodat
Félig vak szememre
Kezedet kívánom
…Milyen butuska álom…
V.
Minek a szemek,
csak figyelek
Velük folyton?
Feleslegessé vált szívemet
Rímekbe fojtom
Könnyebb halál ez
Mint elvérezni az utcakő
Repedései között…
VI.
Elmém levetkőzött
Minden cicomát
Égő rúzst
Vöröslő ruhát
Csak vérem festi
Bordóra arcomat
Futó hajamból
Lopva illatokat
Esővé válik a széllel…
…Ócska dalokat vezényel
Pulzusom
Dobszó,
Vagy unalmas muzsika
Ki tudja vajon?
- Minden megcsúszik
Egy kiskanál
Olajon…-
