Karomvirágok

 Harmatcseppekben utazunk Műanyagbigyókba csomagolt Testünket fújja a szél A nap karmai Varrnak belénk sebet És mi suhogó szoknyáik táncát Hallgatva Ringatjuk álomba hajunk Horkolásunk belebotlik a szelekbe. Felemelkedve Emberi…

 A tengerpartot járó kisgyerekmindig talál a kavicsok közt egyre,mely mindöröktől fogva az övé,és soha senki másé nem is lenne. Az elveszíthetetlent markolászsza!Egész szíve a tenyerében lüktet,oly egyetlen egy kezében a kő,és vele ő is olyan egyedül lett. Nem…

 "Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok, s nem gyűjti majd be termését agyam, s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot - feltornyozott könyvhalmokban magam;......s bűverejét nem sugározza rám egy mondhatatlan érzés - akkor a világ partján megállok s figyelem, mint süllyed…

  Hogy rettenetes, elhiszem,De így igaz.Ha szeretsz, életed legyenÖngyilkosság, vagy majdnem az.Mit bánom én, hogy a modernekVagy a törvény mit követelnek;Bent maga ura, aki rabVolt odakint,Én nem tudok örülni csakA magam törvénye szerint.Nem vagy enyém, míg magadé…

  Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.   Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam.…

 Az ember minden nap tanul valamit. Ma azt tanultam, hogy még a családodat sem ismered...

 "Az elsõ pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegõdsz egy idegen világban. A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra. A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel rossz utakra kalauzolnak. A negyedik…

 Tiszafejéregyháza. Kis falu.Oláhok fészke. És a közepén Zsupfödte házban egy szép lány, szegény, Meghalt az éjjel. Minden szomoru. Megyek a házak szűk sikátorán, Kocák hevernek minden útfelen. Szokatlan vagyok én, az idegen. A sok gyerek ámulva néz reám. Szép szál…

...Tettem egy pohár földet az asztalra, hogy emlékeztessen, mivé leszünk és mi az, ami  fontos az életben...

 Zendülj harang, pendülj test!Torzult lelkem kószál az utcán És néma alakokat fest Végig egy profán Törött hajú templom ablakán.   Zöldfülű lángok hasalnak A világ kövei alatt.   Zörgő harasztos elméjén A tépett ajkaknak Néma hangok erejével…

 Avagy hihetem anélkül is, hogy látnám!!!       "Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy ,,kis hívő'''', a másik egy ,,kis szkeptikus''''. A szkeptikus azt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben? - Hát persze.…

 A mai nap a tanulás jegyében telt. Pedig csak a második felében voltam magamnál.  Találkoztam a születéssel, az elmúlással, a feledéssel, a fájdalommal és az anyasággal egyazon napon. Az ilyen napokért érdemes élni. A legjobb történettel kezdeném. A buszmegállóban…

    A reggel darabokra Esik szét Csillámló szilánkjai Közül válogatom ki Fogkefémet. Hintőporfelhőbe takarózik A szoba csendje . Álmom emléke Ólomsúllyal Ragasztja arcomhoz a szemem Lehámozom magamról Párnám és takaróim Nehéz héját De visszabújok…

    Forog a föld Rohad a hús Feltépik a szemem   Eret vág a szív Amíg nem figyelek odaKicsi, ostoba, Buta liba. …   Arzént isznak az angyalokS én velük mulatokMint mámoros családban az istenekAkiket nem isIsmerek. Rezeg a léc, olvad a…

 Milyen csonka ma a Hold,Az éj milyen sivatag, néma,Milyen szomoru vagyok én ma,Milyen csonka ma a Hold.Minden Egész eltörött,Minden láng csak részekben lobban,Minden szerelem darabokban,Minden Egész eltörött.Fent velem egy rossz szekér,Utána mintha jajszó szállna,Félig mély…

  A tükör előtt öltözik. Csupasz, Akár a frissen megköszörült penge. Nem látta férfi, mégis beleszúrja Kegyetlen tükre minden férfi-szembe. A tükör előtt öltözik. Gyapjú Kelmét neki növeszt a férfi nyája. Szoknyaként veszi magára a poklot S az ég fodorként…

   Bóbita, Bóbita táncol Tűnt fokát nézi a tűnek Megtömi sóval a számat Halk szavát hallja a bűnnek   Bóbita, Bóbita játszik Tépkedi torz-fura bőröm Hajnalig ő lesz az őröm Kis keze csillanó tőrön…   Bóbita, Bóbita épít Felgyújtott…

     Izgága szemeket tapogatok A képernyőn Esőcsepp sunnyog végig Az ablak alatt. Nyomában Kenyér ízű mély csend Maradt És egy kevés Vízszagú üresség.   Üvegfalú Aranykalodába zárva A kisrigó Paradicsomokat énekel Messze tátja csőrét…

 Zakatolt a vonat. A zaj ás fényhullámok egymást ölelve, futkostak saját árnyékuk elől az éjszakába. És én ültem az üres kupéban gondolkodva még meg nem gondolt dolgokon, döntéseken, melyeket meg kellett volna már hoznom, de nem…

     Sétafény hajókázik A szürke aszfalton Lábam nyomában lépkedek Színes napkeltékre ébredek És közben néha lépve álmodom. Sorsfolyamok csúsznak Végig a lucskos utakon Úgy kötnek gúzsba, hogy Nem is veszem észre.   Kitérőket teszek a lét…

  Szemek     Szemek esti csillagfényben Tükröződnek éji tavon Magányban és sötétségben, Ringva a bús hullámokon  Szemek, melyek vágyva néznek Kívánva két másik szembe, Szemek melyek elmerengnek Az elnémult végtelenbe  Szemek, melyek nem…

                                             Kifacsarom a szívemet Két tenyeredet Tarthatod S felfoghatod édes véremet   Lassan folynak le A nehéz ólomdarabok…

Mea culpa       I. Elégetjük magunkat Minden éjjel Vérben forgó szemeink egymást kutatva Cikáznak agyunkban. Férges szenvedélyünket, vad vágyainkat Gyermekeink szájába tuszkolva Adjuk tovább, Hogy majd ők is Nyomorultan, fáradtan És esendőn haljanak…