Zendülj harang, pendülj test!
Torzult lelkem kószál az utcán
És néma alakokat fest
Végig egy profán
Törött hajú templom ablakán.
Zöldfülű lángok hasalnak
A világ kövei alatt.
Zörgő harasztos elméjén
A tépett ajkaknak
Néma hangok erejével kutatnak
Bágyadt vágyak után
Amíg mi félrehúzott függönyeinket rángatjuk be
Intimitásunk lencséjén.
Zeneláncok és vályogdalok
Hömpölyögnek a virágok alatt
Ahol kutattak, s kutattalak
Síró éjjelek fogai közt
Beszorul két kezem
Mikor hangodhoz érkezem
