A mai nap a tanulás jegyében telt. Pedig csak a második felében voltam magamnál. 

Találkoztam a születéssel, az elmúlással, a feledéssel, a fájdalommal és az anyasággal egyazon napon. Az ilyen napokért érdemes élni.

A legjobb történettel kezdeném. A buszmegállóban találkoztam Nikolettel, aki egy kétéves kislány a leggyönyörűbb nagy kékeszöld szemekkel és a leghosszabb szempillákkal a világon. Mögöttem állt meg az anyukája és Ő a bicikli hátulján ült a gyermekülésben. Szóba elegyedtünk és arra lettem figyelmes, hogy az anyuka éppen a saját zokniját próbálja ráadni a kislányára és két mondat közt lecibálja magáról másodikat. Kiderült, hogy Niki bepisilt és le kellett venni a harisnyáját, de hogy meg na fázzon anyuka ráadta a saját lábáról a zoknit. Ez volt életemben az egyik legszebb és legegyszerűbb megnyilvánulása az anyai szeretetnek. ÉS mikor Niki megkapta az új, száraz zoknikat, anyuka felült a biciklire és elhajtott. Nem is foglalkozott vele, hogy mennyire van hideg. Semmivel. És Niki aranyosan egy félig megcsócsált kiflit vett át egyik kezéből a másikba, hogy visszafordulva a kerékpáron még integethessen nekem

...

A másik ami történt velem, hogy újra úgy érzem elvesztettem egy barátot. Aki nagyszerű ember, és rendkívül sajnálom azt, ami történik vele. Szerettem volna segíteni, de rájöttem, hogy nem tudok. De nagyon sok sikert és boldogságot kívánok neki és, hogy véletlen se történjenek meg vele azok, amiket a múltban át kellett élnie, mert nem érdemli meg. Remélem minden jóra fog fordulni.

...

Ma délután sétáltam a temetőben. Csak csodáltam, hogy milyen szent ez a hely, mindenki idehozza az emlékeit, az érzéseit, a szeretetét, a bánatát. Sajnálatos, hogy mennyi a lekopott felirat, a borostyánnal benőtt kereszt. Szívszorító a tudat, hogy száz év múlva halottak leszünk, de még szívszorítóbb, hogy kétszáz év múlva bizonyosan elfelejtenek. Csináltam néhány fotót is, nagyszerűek lettek, ha készen leszek velük talán felrakom őket ide, hogy egy kicsit megoszthassam az élményt. Remélem sikerül. 

"Immortalia ne seperes monet annus et almum,

quae rapit bora diem.

-Nincs mi örök, ne reméld! Int erre az év meg a perc, mely

elviszi szép napodat."

       /Horatius/

...

Rá kellett jönnöm, hogy még a legrosszabb nap is tudással és élményekkel terhes. Csak hagynunk kell őket megszületni. Örülök, hogy ma bábáskodhattam egy kicsit. És az is biztos, hogy Nikolett komoly fejtörést fog okozni tizenkét-három év múlva a korabeli vagy talán még több fiúnak! :) ...