Mea culpa
I.
Elégetjük magunkat
Minden éjjel
Vérben forgó szemeink egymást kutatva
Cikáznak agyunkban.
Férges szenvedélyünket, vad vágyainkat
Gyermekeink szájába tuszkolva
Adjuk tovább,
Hogy majd ők is
Nyomorultan, fáradtan
És esendőn haljanak meg…..
II.
Kitépkedünk fáradt virágszirmokat
Elrothadt szeretetet hazudunk
Idős homlokoknak
És fáradt tekinteteknek
Hódolunk
Mint tegnapjaink
Bús eretnek szentjei
Akiket izzó máglyákon éget el a
Haladás
III.
Fékevesztett fogatok veszik el
Csecsemők leheletét
S mi végignézzük anyák agóniáját
Átsegítve őket önnön halálukon
Van-e e világon
Bárkinek joga az élethez?
IV.
Kitéphetjük-e méhükből a halálra születő magzatokat?
Megcsonkítatjuk-e a szürke holnapokat
És hagyhatjuk-e az elmúlást
Hogy tovább csinosítgassa
Fekete nadálykertjét?
Jertek táncolni feleim!
