Karomvirágok

  Karácsonyról álmodom újra A nyitott szemek, És a csukott szájak karácsonyára. A boldogan lobogó gyertyára Gondolva hunyom le a szemem. Zimankós életem Percekre feledem S újra gyermek vagyok, Aki boldog arccal tépi A nagy ajándékcsomagot.   Kacagó…

 Ne feddjetek meg érte, emberek:  Kétségek közt megtorpanok, letörve,  Hős tófenékre bízom testemet,  S lelkem jövőnknek titkán csüng örökre. Ha meg-megálltok majd a tó felett,  Nem lent a mélyben lelhettek meg engem;  A…

 Nem az a baj, ha odakint repkednek a mínuszok, hanem hogy idebent, a meleg szobákban lelkek fagynak meg, mintha egész éjjel ki lennének üldözve az udvarra. Sokszor az emberi szívek sokkal hidegebbek a legzordabb télnél, és semmilyen ünnep, semmilyen csillogás nem tudja őket…

    BECSAPVAEmlékszem, gyerek voltam.Egy kis állat az életcsapdájában.Felnőttem, ma már tudom,hogy ebből a labirintusbólnincs is kiút.Buddha átejtett bennünket. MEGALÁZVAKöszönöm Uram, hogynem ismerjük szándékaid.Mindannyiunkat vakká tettél.Remény…

 Ugyanaz a törölközőLóg kint Megtépve a faágon  Ugyanaz a telefon nem csörren meg Hiába várom  Ugyanaz a nap múlik el más névbe bújva Ugyanúgy nem keresek És nem várok az újra.  Minden ismétli Önmaga másolatát Csak más színű Köntöst vesz fel,…

        Szilánkokban a kezem Pihen Csendben a padlón Mintha énekelnének, gurulnak szét a pici szilánkok Bennük vagyok Ott hagytál engem Magamnak,  Torzómba kapaszkodva Végighúzom magam Csendben a parkettán Talán Most nem veszed észre  …

 "Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sirasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ…

   Élet és halál zárt rendszer S valljuk be nem egyszer Néma, gyors és kegyetlen Hitszegő, vak és konok Övé barátaid s a rokonok Nincs értelme rettegni tőle Vagy folyton elfutni előle Hisz öröktől való pőre Valója megtalál a sufniban Ahol amúgy csak krumpli…

  Aludj, aludj, simogat két kezem Aludj csak nyugodtan Kedvesem! S míg én álmosan megmosom két kezem Szép arcod bámulom Kedvesem!   Szívedet tartotta két kezem Lényedbe láthattam Kedvesem, S most, hogy már belőled messze van két kezem Ajkadtól kegyelmet keresek…

      Karmolja a falakat a csend Elveszti fejét az öntudat Megmelegszik az alvó lány haja a tűzben. Kialszik minden remény a tegnapok ízéből Nincs több mondanivaló Kevés a bor, de sok az illat. Nincs víz, mégis szomjazik a száj Kedvenc arcáról csordul a könnycsepp…

 Nem tudom, hogy van-e mértéke a megalázásnak. Nehéz túltennem magam rajta, ha olyan valaki aláz meg akinek kötelessége lenne, hogy szeressen...    Apám   Üvölts Disznó! Ordítsd a fénybe, hogy torzód Torzszülött embriója vagyok   Nyálas pofád…

 Nincs természeti jelenség ami lágyabban, óvatosabban, hűsebben gyógyítaná a megtépett szíveket mint a hó. Nagyon várom már. 

Carl SolomonnakEörsi István fordításaI.Láttam nemzedékem legkiválóbb szellemeit őrülettől szétroncsoltan, éhezve hisztériukus-pucéran,vánszorogva néger utcákon át hajnalban hajszoltak dühödt Tűdöfést,angyalképű hipsztereket akik ős-mennyei vággyal tapadnának az égi…

  Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?És ahol szeretnek, és csak reám várnak,És csak reám várnak.Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,Fénylő csillagokra.Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,Ott fognak igazán engemet…

       Nemtelen testünk emlékképe duzzad izzadt ágyneműmbe Nem látom kezedet pihenni a párnán.     Horzsolt álmaim fövenyébe elásott kagyló Vagyok Önmagam elől lebegek a sötétbe. Vége a csendes megadásnak hajbókoló szeretőnek, Vége…

  Hordozlak magamban Mint beteg anya Elvetélt magzatát. Fura magvát a halott Teremtés méghalottabb Urának Cipellek véremben Mint kullancsmérget És hagyom, hogy Anyagoddal Szétcincáld, atomjaira Szedd anatómiámat És a porba dobj Miből vétettek Darwin majmai…

 in memoriam: J. D. M. Hasát sütteti a Montmartre felett lebegő haját súrolja a beton nincs kevés és nincs megállj  míg a hajnal szét nem feszíti álomburkát amit apró fehér porszemcsékből álmodott és keresztülerőszakolta a vékony gitárhúrokon,…

- Ordított a szél - szólt Esti Kornél. - A sötétség, a hideg, az éj jeges virgáccsal verte végig s összekarmizsálta arcomat. Orrom sötétbíbor volt, kezem szederjes, körmeim lilák. Csorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott…

 "Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség." /Babits Mihály/  ...  "Aki nevet, azzal együtt nevet a világ. Aki sír, az egyedül sír."...  "Mint magadat, úgy munkáld a világot.Tedd teljessé, mi…

   Csókold virágom könnyeit Legeltesd szemedet lassú halálomon Vigasztald gyenge szavad Savanyú nyelvem ízével.   Törj kenyeret abból, ami Csak a tegnapi ízeket tudja És minden falatnál A holnapról álmodik.   Légy ura minden múlt időnek Készíts…

  Riaszto mint a fölmorajló tengerÉs mint a végtelen hó épp olyan.Álarca mélyén bús Halál rohan -Jaj, üstökömbe kap s én gyáva EmberRemegve ejtem lelkemet elébe.A szívem hallgatom - kopog-e még?És megunom ez egyhangú zenét,Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.Úgy…

  Furcsa szelek fújnak Néma szavak Suhannak el A becsukott fülek mellett Mintha nem is figyelne rájuk Senki. Pedig lassan belopóznak A gyermekszívekbe és Mumusokról suttognak nekik. A szekrényekből és a Lefolyókból bújnak elő És lepetéznek az ablakpárkányra.…

    Dübörög az éjjel Barna hajával Belekapar sebeim Karmazsinvásznába. Parázna tegnapokat Mutogat, és rám ölti Gennyes nyelvét. Letakarítja arcomról Belei mocskát, Hogy holnap újult erővel Boldogan hányhasson le Szememre vetve szertelen Tollamat.…

   Egyre gyorsabban Futunk a szűz hóban S míg őrületünk futni enged Én szorítom mindkét kezed. Szorítom és rántom magam felé. Álommá szenderül bennem a türelem Két kezed most végzetem S szakadékom a hó. Áldozatom a tánc.   Nincs Isten. Szellemek…

Komoly, komor, magányos, bús templomkert vagyok,Hol asszonykéz hiányán magasra nőtt a dudva,A fojtó keserűség, de szűzi illatotOnt közte sok dus szépség, virág, elrejtve, dugva.Komoly, komor, magányos, bús templomkert vagyok.Egy rongyos, béna koldus hever a kerti zugba,Életvágyam…