Nem tudom, hogy van-e mértéke a megalázásnak. Nehéz túltennem magam rajta, ha olyan valaki aláz meg akinek kötelessége lenne, hogy szeressen...
Apám
Üvölts Disznó!
Ordítsd a fénybe, hogy torzód
Torzszülött embriója vagyok
Nyálas pofád csókjából
Aláhulló könnycsepp átkában
Születtem
Míg te dagonyáztál a porban.
Tépd, szaggasd le magadról ruháidat,
Lógjon véres cafatokban húsod,
Hogy halálod előtt egy percig
Még sajnálhassalak.
Hosszú évek tömött során át
Haraptad torkom, hogy sikoltsam
Neved s, hogy istenként imádjalak
Te szennyes szeméthalmok sárban
és vérben fuldokló császára!
Hazug nyelvet nyomtál ajkaim
Közé megölve édes hangomat és
Dalomat és fetrengtél nászi
Ágyam fehér vánkosai közt.
Meggyilkoltad anyai lelkem minden
Gyermekét.
Tépd le ujjaidat és harapd le villás nyelvedet!
Had sajnáljalak még egy kicsikét!