Szilánkokban a kezem
Pihen
Csendben a padlón
Mintha énekelnének, gurulnak szét a pici szilánkok
Bennük vagyok
Ott hagytál engem
Magamnak,
Torzómba kapaszkodva
Végighúzom magam
Csendben a parkettán
Talán
Most nem veszed észre
…
Megaláznak gyönyörű dalaim hideg emlékei
Sárba tipor a csodába burkolt öntudat.
Szennyben fetreng a csók, mit utoljára hagytál
Szemcsékre hullott ajkamon
…
Feledek feledhetetlen perceket.
Mikor talán szerethettelek
Vagy szerettem magam
Virágszirmokon jár lábam éjszaka
Boldog álomba hullnak szemeim
Összeszorított fogakkal menekülök az ébredés elől.
….
Most fojtogatnak fehér vánkosaim
Karmol a puha takaró
Véres a lepedő
V. É. R.
Vagy a tied vagy az enyém,
Vagy már meghaltunk mindketten
….
Vágy mindenütt
Halál és csókok
Önmagukat harapdáló lábuk vesztett pókok
Haldoklunk egymás ölében
Érzem, ahogy nem érezlek már
S arcodba mosolygom a nincset.
Szeretem szerelmünk halálának emlékét!
