Karomvirágok

Bárhogyan karmolom a falakat Bármibe kapaszkodnak körmeim Nem látszom jobban A hajnali fényeknél Egy csepp szürkület vagyok Az ébredő napnak Néha még szemei kutatnak De ez már üres kíváncsiság csupán Lesi, hogy bukok át A létezés barázdált homlokán Talán még…

  Ma szögre akasztott kabát A bánat, S a félelem beleolvad a kacagó Gyerekzsivajba Új virágok nőnek Az eldobott csikkekből Mintha mindennek Lélegezni kéne Mintha most egyik Gyermekszem se félne Minden egészen Átlátszóan dereng..   Körvonalakkal kergetőzik…

Bársony semmibe fulladó éjszakám Világít megint Ismerős magány   A hercegek helyett, jobb híján A borok királya hoz gyönyört Nem rosszabb ez se a semminél Lassan talán Talán Talán Vége lesz egyszer ennek Is, S felkúszik a Polcokra a semmi közé…  …