Kék szemed a tó, mély, hallgatag, Kopár, néha hazudik S remegve fut az éltető fény után Kék szemed az ég, zord, vágtató Szeleket hajtó félelmet ébresztő Szelíd szomorúsága Kék szemed a vigasz Mosolya őszintétlen, világító derű Fehér semmiség,…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/