Kibukik a kávé gőzéből, Átszalad a falon Egyenest az erkélyre A levegőbe kapaszkodik És végigsuhan A reggeli utcán Néha fel-fellebbent Egy aprócska szoknyát Vagy belecsíp Egy formás fenékbe Mi egyéb kéne? Átcsusszan a rohanó Autók között…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/