Mea culpa I. Elégetjük magunkat Minden éjjel Vérben forgó szemeink egymást kutatva Cikáznak agyunkban. Férges szenvedélyünket, vad vágyainkat Gyermekeink szájába tuszkolva Adjuk tovább, Hogy majd ők is Nyomorultan, fáradtan És esendőn haljanak…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/
