Csak a nevedet akarom leírni Egymás után sorba Csak leírni akarom Újra meg újra, meg újra Az oly ismerős betűket Majd, mint a tűket, Bőröm alá szúrni S nem sikoltani többé A fájdalomtól… Leírni vágyom neved, Ha hangod, szavad nem lehet Ha bőrödet…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/