Csak a nevedet akarom leírni
Egymás után sorba
Csak leírni akarom
Újra meg újra, meg újra
Az oly ismerős betűket
Majd, mint a tűket,
Bőröm alá szúrni
S nem sikoltani többé
A fájdalomtól…
Leírni vágyom neved,
Ha hangod, szavad nem lehet
Ha bőrödet nem bírom,
Hát csak a nevedet írom
Egy darab papíron
Véremmel vésem a neved…
Leírom bele minden szerelmemet
Szívem múlását
A lépteid zaját
A csengő hangját, ahogy
Nem nyomják ujjaid
Az üres levelesládát
A szavakat,
Melyeket már sosem suttogsz nekem
Minden bánatom
Minden könnyem
Leírom a fehér semmire
Emlékeket írok a lapokra
Mintha még mindez
Valódi volna,
Mintha lenne
Nekem is valamim
Nem csak a sorok
Düledezve a lapok tucatjain
Mindent leírok
A szépet, a mámort
Hogy két kezem megint
Vesztőhelyet ácsolt
Egy szerelemnek
Mely csak a lapokon létezett…
S leírom mért nem
Fogom meg többé
Két kezed…
A nevedet,
Csak a nevedet vágyom leírni
Rímet lelni az ismerős betűknek
Csak téged akarlak rímbe szedve
Örökre megtartani
A szívemnek, mintha
Most az egyszer tulajdona volna.
S a betűk örökre
Csak enyémek lesznek
A neveddel
Tovább majd bennük
Létezek…
...
A toll hegyére tűzöm a nevedet
Ha már szeretni
Téged nem lehet…
....
S magamnak fűzöm hát
tovább a szavakat
ha már szeretni téged
ennyire nem szabad…
