Kezet csókol a tisztelet, a barátság homlokot,arcot az öröm, a tetszés,szájat a boldog szerelem; Csukott szemet az epedés,tenyeret a remegő vágy,kart, nyakat a megkívánás;minden mást az őrület!
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/