Zendülj harang, pendülj test!Torzult lelkem kószál az utcán És néma alakokat fest Végig egy profán Törött hajú templom ablakán. Zöldfülű lángok hasalnak A világ kövei alatt. Zörgő harasztos elméjén A tépett ajkaknak Néma hangok erejével…
Avagy hihetem anélkül is, hogy látnám!!! "Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy ,,kis hívő'''', a másik egy ,,kis szkeptikus''''. A szkeptikus azt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben? - Hát persze.…
A mai nap a tanulás jegyében telt. Pedig csak a második felében voltam magamnál. Találkoztam a születéssel, az elmúlással, a feledéssel, a fájdalommal és az anyasággal egyazon napon. Az ilyen napokért érdemes élni. A legjobb történettel kezdeném. A buszmegállóban…
A reggel darabokra Esik szét Csillámló szilánkjai Közül válogatom ki Fogkefémet. Hintőporfelhőbe takarózik A szoba csendje . Álmom emléke Ólomsúllyal Ragasztja arcomhoz a szemem Lehámozom magamról Párnám és takaróim Nehéz héját De visszabújok…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/