Nemtelen testünk emlékképe duzzad izzadt ágyneműmbe Nem látom kezedet pihenni a párnán. Horzsolt álmaim fövenyébe elásott kagyló Vagyok Önmagam elől lebegek a sötétbe. Vége a csendes megadásnak hajbókoló szeretőnek, Vége…
„Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.”
/S. Kierkegaard/