„Minden versemben ott a farkas kivéve egyet,
A leggyönyörűbbet:”
Szívverés botladozik
Végig a falakon.
Vibráló bőrillat
Rágja be magát
A párnák pórusaiba…
A függönyök lenyelik
Nyelvüket,
S arcukat elfordítva
Pironkodnak a sarokban
Megfeszül az ablakkeret,
A meleg fa egy pillanatra
Izzadó alkarrá változik
Míg a lepedő
Mennybe hajítja
A megkerült utazókat.
Kántálást fúj a szél
Morgolódik a Nap,
Fészket rak egy faágon,
Hogy beleshessen
A szobába.
Az ész már kívül jár
A kapukon.
Nyomát nem is kutatom
Hiánya
Csupán egy pislákoló
Közúti lámpa,
Mely néha belenyal
A hideg ablaküvegbe.
