Ugyanaz a törölköző
Lóg kint
Megtépve a faágon
Ugyanaz a telefon nem csörren meg
Hiába várom
Ugyanaz a nap múlik el más névbe bújva
Ugyanúgy nem keresek
És nem várok az újra.
Minden ismétli
Önmaga másolatát
Csak más színű
Köntöst vesz fel, hogy
Becsapjon
De már rutinos vagyok
És átlátok rajta.