Karomvirágok

A sötétben láttalakragyogni sötétenahogy elhaladtála trolin ültem éppenott voltál és égett valami rajtada könyved takargattadahogy megdöbbentem. Követtelek csendben de a pékség előttmegtorpantam.Ráébredtem, te most Istenhez mészés én még nem…

Most oldódom fel mint a pezsgőtabletta életnek nevezett átlátszó löttyödben   a kérdések elfogytak, én is megkerültem   párolgok pezsgek hullok protonokra hogy majd kiönthess a forró homokra.

Ha most, csak gondolatodat meglátnám ordítva,  bőgve szédülnék bele sikítva minden perc emlékétől mik belémfájtak  mióta nem vagy itt   az igazság az, hogy ha itt lennél, most téged szeretnélek   de nem vagy itt.  

  Száz éve kikötöznek, ezer éve vízbe is fojtanak talán. Ma néha megtagadnak, picit sóvárognak még aztán elmennek, nyomuk megmarad.   Holnap a párnák kemények, a takarók gyűröttek, kráteres az ágy.

5 Olyan angyalporból  lettem összegyúrva, elkárhozom, csak, hogy szárnyam nőjön újra .     4 Bennem már nem fog magot Tőled kapott élhetetlen lélek, én már messzi csillagködök fényágyaiban égek.     3 Az őrangyalom A copfos kislány …

Azért választottalak, mert választani kellett, mert lenni kellett mindig  valami entitás mellett  identitásom definiálása  érdekében  megfesteni születéskor elmosódott énem de ennél jobb minőségű szénre van szükségem

    Kopott szeretőim itt-ott az aszfalton Hibáim szétkenve a macskaköveken. Hangjuk, beragadt, ócska gramofon Sercegve ismétli folyton a nevem .

Sehol Mintha ott szipákolna valahol A mélyben, eltemetve, Egyedül,  Ablaktalan szobákban Bolyongva. Fel-fellobbanva, mint a kóboráram,  Megmozduló redőnyök mögött, Kitárt szemekkel, Egy hang nélkül. Nem találom jobban, Mint amennyire eddig  Nem találtam sehol.…